Elég rég készült bejegyzés Béta blogján. Nagyon elfoglalt voltam az utúbbi időben, ezért nem jutott idő erre. Most, hogy az év közepén járunk történik ezaz kicsi falunkban. Úgy néz ki, hogy járhatóbbak lesznek az utak. Meleg van erősen, gyötör a kánikula. A szénával van bőven mit tenni-venni. Röviden: minden a szokásos, szokásosan rendkívüli.:)

A felső utcában aszfaltoztak amikor hazajártam. Gyorsan kellett haladni, mert egy hét múlva érkezik az ellenőrzés Gyulafehérvárról. A forgalom néha megbénult, a busz sem mehetett fel Dobóba - jelenleg Bétába se. A kocsiknak a mezei utakon kellett kacskaringózni a cél felé. Küpük szakadtak be, autók akadtak fenn.

Olyan forró volt az aszfalt, hogy perzselt már. Elég meleg volt amúgy is. A munkások a templom után sziesztáztak a dúslombú fák alatt.

Na, így nézett ki az a táblatákolmány, amit a kocsisoknak félre kellett tenni ha esetleg akadályt jelentett. Egy laza húszassal lehetett továbbmenni a mezőn.

Normális, ha az ember az első aszfaltot becsüli. Pistuka Áron (a képen) azon morfondírozott, hogy a csordát 11-12 körül kellene hazaengedni, hogy nehogy tönkretegyék a munkát.

Nem merészkedett senki sem az útra. Olyan hírek is jártak, hogy nem szabad ezentúl patkóval rámenni a "nagy útra". Ez később vicces lehet, azért merészkedtem megosztani. 

Amúgy zajlik a nyár nagyüzemben. Az utca tele van gyermekekkel, mezőre igyekvő emberekkel. Mit néznek most a bétaiak a délutáni szieszta alatt? Réggebben a Pampák királya volt a menő. Most mi az?

Tatának kellett egy kis segítség befedni a kaszajt. Nem fér már a széna a csűrben!

A törökbúza már derékmagasságú.

 Elkaptam egy kicsi zuhét a hétvégén. Másnap reggel iszonyú sok csiga maszatolt ide-oda a virágok között. Ezek az állatok alkalmasak arra, hogy praktizáljon az ember a fényképezőgépével. Nem olyan gyorsak... Tudtam is volna szórakozni, ha nincs...

Mici. Féltékenységi rohama támadt s akarva-akaratlanul rálépett a csigámra. Miután nem érezte ezt elég hatásosnak, fogta magát s ráüllt. Őt mindenképpen bele kellett tennem, mert kikérte magának.

Van a kertünkben egy olyan kaktusz, ami évente egy napra nyílik ki. Hihetetlenül izgalmas virág ez. De ha az ember nem tudja a történetét, akkor egy sima fehér valami.

Nem olyan mint ez a fehérség. Ránézésre gyönyörű. Nem kell hozzá előtörténet.

Mindenkinek kell lennie egy fának az életében. Nekem is volt diófa. Csak azóta sok lett belőle s nem tudtam eldönteni, hogy melyik is az igazából. Nem csak én szeretem ezeket a fákat, összefutottam róka komával is. Gyorsabb volt mint a kezem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.