Kalamajka 2008.07.28. 09:04

Isten veled Papbácsi!

     10 év szolgálat után áthelyezték Gyergyószentmiklósra. Egy épülő templom várja ott, új közösséget kell vezetnie. Jómagam még egyszer voltam annak részese, hogy egy papbácsi "elmegy" Bétából. Akkor még az oltár mellett álltam. Ez nem olyan... Úgy érzem, hogy a faluból ment el valaki, aki maga után űrt hagy. Számítani lehetett rá mint egy jó barátra, amellett hogy jó pap volt. Közülünk való volt, aki nem szégyelte az igazságot az embernek megmondani. Hiányozni fog nekünk, de biztos vagyok benne, hogy szoros lesz a kapcsolat ezután is falvaink és közte.

 

 

 

 

 

 

Az utolsó miséjét tegnap tartotta Bétán. Ez alkalomból Gergő bácsi és a tanitó néni mondott szívhez szóló beszédet. Adélka és Anita verssel köszöntötte a papbácsit. Flórián Csabi fotózott. Köszönjük nekik ezúton is. Szeretném, ha ezeke a beszédek, versek, fényképek felkerülnének ide is. A tanító néni beszédét és az Anita által szavalt Mécs László verset még nem sikerült megszereznem. A későbbiekben pótolom!

Először közlöm Gergő bácsi beszédét.

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

 

Béta falu keresztény híveinek a nevében nem mulaszthatom el, hogy ne köszönjem meg a lelkiatyának az egy évtizedes fáradtságos munkáját. Gyarapított bennünket hitben, reményben, szeretetben, békességben élni. A faluban tanította a gyermekeket, összefogta a fiatalságot, a házatársakat, öregeket egyaránt, segített akin csak tehette. Adja a Jóisten, hogy ahová megy ott is a hit, remény, szeretet kísérje. Minden útján adjon a Jóisten áldást a munkájára. Nem feledjük soha, bármikor visszavárjuk!

Az Adélka által szavalt Wass Albert vers:

Búcsú

Már eltűnt régen a hajó Veled
és én még mindég kendőt lengetek.
s amíg távolba réved a szemem:
arcod vonásait idézgetem.
tengerverés csapdos a partokon:
benne hangod zenéjét hallgatom.
S a szélben, mely hajamba beletép,
ott érzem még a kezed melegét.
De mindez búcsú már, tudom nagyon.
Elnyel a távol, mint egy ősvadon.
Pókok szövik be lépteid nyomát,
holnapra új lakót kap a szobád,
s elönt a hétköznapok bús sora,
mintha nem is lettél volna soha…
Csak én állok még itt. De már ködöt
lehel a tenger árnyékod mögött,
s míg lengetem a kendőm, lengetem:
emléked lassan eltemetg
etem.

A tanítónéni méltatta a papbácsit.

A papbácsi megköszönte a szép szavakat, megígérte, hogy vissza fog jönni hozzánk gyakran.

Mindenkinek könnyes volt a szeme, még a férfiaknak is. A templom előtt lekezelt mindenkivel a papbácsi s megígérte azt, hogy az időseket egy kirándulás keretében megvendégeli Gyergyóban.

A bejegyzés trackback címe:

https://bethafalva.blog.hu/api/trackback/id/tr6588930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.