1. Az iskola

Az iskolák alapításában az egyháznak nagy szerepe volt. Az első iskolák az úgynevezett káptalani, konventi kolduló rendi iskolák voltak amelyek az egyházi személyek utánpótlásáról gondoskodtak, vagy készítettek fel.

A XVI. század vége, de főleg a XVII. század az elemi falusi iskolák elszaporodását hozza magával. A népiskolai hálózat kiszélesedik, amelyben az anyanyelvi oktatásért síkra szálló Apáczai Csere Jánosnak és Bethlen Jánosnak óriási érdemei vannak.

Bétában a régi iskola a falu régibb részében helyezkedett el, valószínűleg felekezeti iskola működött az oktatás kezdeteitől.

Az 1910-es években az iskola fenntartása óriási terhet jelent a falu népének. A bétai iskola életveszélyes és lakhatatlan a tanítói lakás. A nép nem hajlandó hozzájárulni az épület megjavításához.

A bétai elemi iskolát államosítják, így a javításokkal és  a tanító fenntartásával járó terhet a magyar állam vállalja fel. Az egyházközség feltételekhez köti az államosítást:  mindig olyan tanítót nevezzenek ki, aki római katolikus és egyben a kántor szerepét is betölti. Csergő Vencel kerül az iskolához, aki rövid megszakítással 1927-ig tanít Bétában. Az első világháború megviselte a falut. A tanítót elszólítja  a hadkötelezettség, így helyettesítő Papp Ilonka oktat a faluban az 1914/1915-ös esztendőben.

            A háború után a román állam az etnikailag rgységes állam megteremtését tűzte ki célul. Ez azt jelentette, hogy a felekezeti iskolák meg fognak szűnni. Anghelescu miniszter felismerte, hogy a felekezeti iskola lényegében a magyarságot konzerválja.

Bétában 1920-ban újraszervezik a katolikus iskolát, hiszen a magyar állam megszűntével  a magyar állami iskola értelmét veszti. A falunak gondot jelent még egy intézmény

fenntartása. Így hát 1925-ben felépül a román állami iskola. Napjainkban is ebben az intézményben folyik az elemi oktatás.

            1940-ben a román állami iskolák helyét magyar tannyelvű állami iskolák foglalták el. Az anyaországból érkezett tanerő a faluba. 1940-44-ig Tőzsér Károly, majd Kellesi Erős Ilona tanított.

Az 1950-es években a beiskolázás és az iskolalátogatás nem volt megfelelő, sok gyermek maradt beiskolázatlan. Ebben szerepet játszhatott a gazdasági helyzet.

Az óvodai nevelés viszonylag későn, 1967-ben indult meg.

            Az iskolai nevelés tehát szorosan összekapcsolódik az egyházzal 1948-ig. A kezdetektől jelen van , hiszen elég csak megemlítenem a felekezeti oktatás megindulását. Ezzel szemben a falunak nagyon hosszú ideig nem volt saját temploma, a közös templom jelentette Isten hajlékát egészen 1974-ig.

 

2. A bétai templomépítés
Egy külön templom, vagy kápolna építésének a gondolata  a század elején vetődik fel. Szélyes Dénes bétai születésű főgimnáziumi tanár elküldi a legfontosabb kellékeket.( oltár, misekönyv, ruhák, kehely) 1910-ben az egyházközség országos szintű gyűjtést szervez, adakozók listáján aradi, debreceni, miskolci, szegedi, budapesti nevek is szerepelnek.

Az első világháború azonban megakadályozza a pénz felhasználását.

            Jóval később, 1957-ben kerül sor az alapkőletétre . A politikai viszonyok miatt viszont még nem engedik felépíteni.

Az egyházellenes politika látszólag az 1970-es években némi változást mutatott. Ceauşescu találkozott VI. Pál pápával. Sikerült 1973-ban beszerezni az építkezéshez szükséges engedélyt. 1976 augusztus elsején ünnepélyes keretek között szentelik fel. A templom 21,65 m hosszú, 9,50 m széles és 24 m magas.

A bejegyzés trackback címe:

https://bethafalva.blog.hu/api/trackback/id/tr92305637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.