Jó kis játéknak igérkezik. Sikerült összebeszélni párunknak s összeállt a Bétai Kupecek csapata. Még ismerkedünk a játékkal, szemlélődünk, hogy jobb és jobb bejegyzésekkel örvendeztessük magunkat és az olvasókat.

Első próbánkon immáron túljutottunk. Bánó Róza néni padjában találtunk egy poros papírköteget, amiben ott rejtőzött a farcádi leányzó szerelmes levele. Ezt osztottuk meg a nagyvilággal.

Így néz ki első bejegyzésünk a Webvidéken:

Reménytelen szerelem

Szélyes Róza néni padjában rejtőzött meg az a levél, amit közzéteszünk a következőkben. A levelet egy szerelmét hazaváró lány (Györfi Rozália) írta a Magyar Királyság egy távoli részében katonai szolgálatot teljesítő bétai legénynek (Szélyes Mózes). Levelezésükből két levél maradt hátra, mindkettő 1893-ból. Egy kétségek közt vergődő lány érzelmeit ismerhetjük meg, nem tudja, hogy hogyan érez szerelmese iránta. Ez az érzés hatja át az egész levelet:

„Kelt levelem Farczád

1893 Áaprilis 19 én

Szeretet kedvesem Széles Mozes

Örömre döntik szívemet, mind mind azon perczek, a melyben önre gondolok,

világosság nem sötétedik, sötétség nem virad, nap fel nem jö, és el nem halad

a nélkül hogy önre ne gondolnék, kedvesem, mind lefektemben mind fel keltemben,

szívemben tartom, s le irhatatlan vidám kedéljek árasztanának öröm tengert szívem

mélységében, hogyha ezen nehány Soraim a legjob egéségben találná, nekem is

most a legjob egéségem Van Istenekhála, a melyhez hasonlot kevanok maganakis

Istntöl, Továbá kedvesem tudatom arol hogy a levelit kezemhez kaptam, rögtön

válaszoltam, az az Márczius 4 én küldötem egy levelet és nem tudom fel gondolni

hogy mi törént azal kezéhez kaptae vagy nem hogy nem kaptam.

Valaszl rá, vagy pediglen A feledékenység soraban szamit engem már nem tudom

mit gondoljak kételkedjeme Aban hátha el téveledet az a levél, s Maga nem kapta

kezihez, vagy pediglen meg kapta és még is el feledet engem soraival fel keresni,

Akor gyözödve vagyok hogy szive viragzo kertjiböl ki záratva, Fel kérem kedvesem,

hogyha szeret engem Válaszoljon levelemre és irja meg szive mélységében mi rejlik

ha pediglen a tiszta Szivérzés és ön akaratja nem irasa nekem rendjeit, akor feleljen

engem ha pediglen igaz érzésel vagyon hozam akor irjon meg mindent, ne legyen

feledö. Én le irtam szivem igaz sorjait és rejletét titkomnak,

Tisztelem kedvesem s ezernyi áldást egéséget Kivanok mind valahány betüt irtam

levelemre. már a levelem bezárom, s Bocsánatát kérek a gyenge irasomrol, s

Választ várok.

Tisztelik Gergö bácsi Édes anyám istentöl minden jot kevanak számára,

Ujaban Tiszlelem kedvesem

és maradok Örök hüségü kedvese

Gyorfi Rozálija

a Siromig,"

Szerelmük azonban nem lehetett teljes. A bizonytalanság véget vetett a két fiatal szerelmének, Róza férjhez ment végül egy másik legényhez, nem várta haza Mózest.

A teljesség igénye nélkül igyekszem beszámolni azokról az eseményekről, amelyek érintik Bétát. Meghívást kapott településünk a dági falunapokra. Jómagam nem mehettem el erre a kirándulásra betegség miatt. A beszámolókat és képeket igyekszem megosztani a kedves olvasóval amint lehetséges.

Érdemes tudni azt, hogy Bartha Albert (Berci bácsi) hathatós közbenjárása nélkül ez a találkozás nem jöhetett volna létre.

Ismerkedjünk meg a településsel!

• Dág község Komárom-Esztergom megye dél-keleti részén található.
• A 2001-es népszámlálási adatok alapján  a falu lakossága nem érte el az 1000 főt. A lakosság 82%-a római katolikus vallású. A népesség 22,6%-a német, 13,6%-a szlovák nemzetiségű.
• Dág büszkesége az 1947-ben alakult a Röplabda Szakosztály, amelynek egyik csapata az Extra Ligában, a másik az NBII-ben sikerrel szerepel.

Még több infót szerezhet a településről ide kattintva.

     10 év szolgálat után áthelyezték Gyergyószentmiklósra. Egy épülő templom várja ott, új közösséget kell vezetnie. Jómagam még egyszer voltam annak részese, hogy egy papbácsi "elmegy" Bétából. Akkor még az oltár mellett álltam. Ez nem olyan... Úgy érzem, hogy a faluból ment el valaki, aki maga után űrt hagy. Számítani lehetett rá mint egy jó barátra, amellett hogy jó pap volt. Közülünk való volt, aki nem szégyelte az igazságot az embernek megmondani. Hiányozni fog nekünk, de biztos vagyok benne, hogy szoros lesz a kapcsolat ezután is falvaink és közte.

Az utolsó miséjét tegnap tartotta Bétán. Ez alkalomból Gergő bácsi és a tanitó néni mondott szívhez szóló beszédet. Adélka és Anita verssel köszöntötte a papbácsit. Flórián Csabi fotózott. Köszönjük nekik ezúton is. Szeretném, ha ezeke a beszédek, versek, fényképek felkerülnének ide is. A tanító néni beszédét és az Anita által szavalt Mécs László verset még nem sikerült megszereznem. A későbbiekben pótolom!

Először közlöm Gergő bácsi beszédét.

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Béta falu keresztény híveinek a nevében nem mulaszthatom el, hogy ne köszönjem meg a lelkiatyának az egy évtizedes fáradtságos munkáját. Gyarapított bennünket hitben, reményben, szeretetben, békességben élni. A faluban tanította a gyermekeket, összefogta a fiatalságot, a házatársakat, öregeket egyaránt, segített akin csak tehette. Adja a Jóisten, hogy ahová megy ott is a hit, remény, szeretet kísérje. Minden útján adjon a Jóisten áldást a munkájára. Nem feledjük soha, bármikor visszavárjuk!

Az Adélka által szavalt Wass Albert vers:

Búcsú

Már eltűnt régen a hajó Veled
és én még mindég kendőt lengetek.
s amíg távolba réved a szemem:
arcod vonásait idézgetem.
tengerverés csapdos a partokon:
benne hangod zenéjét hallgatom.
S a szélben, mely hajamba beletép,
ott érzem még a kezed melegét.
De mindez búcsú már, tudom nagyon.
Elnyel a távol, mint egy ősvadon.
Pókok szövik be lépteid nyomát,
holnapra új lakót kap a szobád,
s elönt a hétköznapok bús sora,
mintha nem is lettél volna soha…
Csak én állok még itt. De már ködöt
lehel a tenger árnyékod mögött,
s míg lengetem a kendőm, lengetem:
emléked lassan eltemetgetem.

A tanítónéni méltatta a papbácsit.

A papbácsi megköszönte a szép szavakat, megígérte, hogy vissza fog jönni hozzánk gyakran.

Mindenkinek könnyes volt a szeme, még a férfiaknak is. A templom előtt lekezelt mindenkivel a papbácsi s megígérte azt, hogy az időseket egy kirándulás keretében megvendégeli Gyergyóban.

Neked adom ezt a helyet, menj itt a vágáson keresztül, s ez lesz a te földed, mondta az öreg legnagyobbik fiának, mutatva a mai Vágásra. Aztán folytatta a középső fiú felé fordulva: neked adom azt a helyet, ahova ezt a követ dobni fogom, és eldobta a követ, melynek helyén Dobó lett. A legkisebb fiúnak azt mondta, te menj bé, tova a völgybe, s ebből lett Béta a későbbiekben. Így szól az eredetmonda, mely Béta-Dobó-Vágás nevét, kialakulását magyarázza. Segesvár irányából közelítve a Bögöz végében kitérő út visz ezekbe a falvakba, melyeknek központja Vágás.

Béta és Vágás között most új aszfalt feszül az úton, Dobó be­járatáig döccenés nélkül köz­lekedünk, csak éppen a szélességgel van gond, majdnem be is borulunk az árokba, ami­kor egy hanyagul lavírozó áru­szál­lító kis híján leszorít az út­testről. Távolabb az útpadkát már töltik fel kaviccsal a mun­kások, tehát van remény arra, hogy nem lesz baleset az ilyen hely­zetekből. Napsütés fogad a vá­gási plébánián. Nem vagyunk beje­lentkezve, de T. Bartos Káro­ly plébános olyan kedvesen és készségesen tessékel be, hogy meg is jegyezzük ma­gunk­nak: ez igen, ez ven­déglátás! A falu gyakorlatilag összenőtt Do­bóval. A „főút” elején meg­kér­deztünk járókelőket, merre van Vágás, mire mondták, hogy itt mindjárt, néhány méter. És tény­leg, száz lépésnyire már a vá­gási katolikus templom előtt ta­láltuk magunkat. A plébánia és a templom kapuja tárva-nyitva állt. A napfoltos, árnyékszabdalta, zöld udvaron egy autó is nyitott ajtókkal, dobozokkal megpakolva rostokolt, de a plé­bánia előszobája is dobozokkal volt tele: a plébános költözik!

Vágási bioéletmód

Mielőtt a költözést magya­ráz­nám, lássuk, hogyan mutatja be egyházközségét, a falut, az embereket az Isten szolgálatát teljesítő férfi. Humor fűszerezi a be­szélgetést. Rögtön azzal kezd­jük, hogy Béta-Dobó-Vágás, ott terem az áldás! – nem vélet­lenül született ez a rigmus, a plébános is azt mondja, ezt a térséget elkerüli a baj, sőt az egykor itt élő szerzetesrend ál­dozatvállalásából is fakadhat (er­ről később) – Annyi sok jó tör­ténetet ismerek, hogy arra gondoltam, egyszer leírom, könyvbe foglalom. A három falu egy egyházköz­ségnek számít, olyan alapon is, hogy egy medencében vallásilag összetartozik. Zömében ka­to­likusok lakják, de találunk né­hány reformátust és pár u­ni­táriust is. Valamikor Vágás nagy fa­lunak számított, de a kollekti­vi­zálás idején-után sokan elmentek a faluból. Régen sokgyermekes családok lakták, tíz-tizenkét gyermek is született, de nem volt elég föld. A fiatalok meg azért köl­töz­tek el, mert nem bírták a kollektívmunkát, magyarázza Bartos Károly – a várost vagy Fel­ső­bol­dog­falvát válasz­tották. Pontosan a költö­zések miatt változott meg a falu helyzete, elöregedett (Dobó viszont feléledt). Vágás legidő­sebb embere 98 éves, soha nem járt or­vosnál. Ez a szerencsés nem más mint Cimbalmos, azaz Lá­zár Irén néni. A plébános meg is szakítja a beszélgetést azzal, hogy a faluban gyakoriak a ra­gadványnevek, Irén néni azért Cim­balmos, mert a férje cimbalmon játszott. Olyan összhangban éltek ketten, mondja, hogy mielőtt este lefeküdtek volna, a családfő cimbalmozott még egy kicsit. Szalmakalapokat készítettek itt a kézművességgel foglalkozó családok, sokan éltek ebből, és ma is van olyan család, amely ka­lapokat készít, kiállításokra, vásárokra hordozza a portékát, kölni, budapesti napokra is eljutottak. Nagyon sokan viszont a majorkodásból éltek, az állattartás mindmáig jellemző a falura. Juhokat, teheneket tarta­nak. Szeretem is itt, jegyzi meg a plébános, mert bioéletformát lehet folytatni. Dobó időközben például sokat „fiatalodott”, tíz év alatt csupán három család vándorolt el, ehelyett viszont so­kan térnek vissza, házat épí­tenek, vállalkozásba kezdenek. A három falu lélekszáma 1200 kö­rül van, Vágásban 335-en él­nek. A dobói és vágási em­bereknek közös templomuk van, a vágási katolikus temp­lomba járnak misére. Az össze­nőtt falu érdekessége, hogy bár a plébánia és a kántori lak egymás mellett helyezkedik el, a kántori dobói háznak számít, a plébánia vágásinak.

Egy kolostor kövei a kertben

A reformáció idején – mondja Bartos Károly – a dobóiak nagy ré­sze áttért református vallásra, vitték a templomot, a katolikus hívőknek maradt a vágási temp­lom. A mai vágási templom 1846-ban épült, előtte viszont a fogolykiváltó szerzetesrendnek – trinitárius rend – létezett a templom és plébánia területén, il­letve mögött egy kolostora, a­mi állítólag öszedőlt, az alapból találni még köveket a plébánia kertjében. A rend arról volt nevezetes, hogy a török időkben a fogságba esett székelyeket kiváltották pénzen, vagy maguk töltötték le a fogságidőt. A templom egyik oldalán található óriási cserefák ebből az idő­ből valók, körülbelül négy­százévesek. Az áldozatkész­ségnek köszönhetően, a császár jó­voltából, berendezését, formáját is tekintve a farkaslaki templomhoz hasonlóan épült fel a vágási. Jelenleg egyedi Er­délyben, hogy Szent Ilona a védőszentje, Dunaújvárosban van ilyen, valamint az ortodoxoknál jellemző. Ezekben a falvakban lát­ha­tóan fontos a családi élet, az összetartozás megélése, kinyil­vá­nítása. A rokonok is, ha veszekszenek, mások előtt meg­védik egymást, magyarázza a plébános. Sokszor bosszan­kod­tam is, jegyzi meg, s mondtam, hogy döntsék el, az igazsághoz vagy a rokonizmus­hoz tartják magukat. Erre elne­veti magát a pap, de rögtön komoly dologgal folytatjuk, éspedig a születések-elhalálozások számának megvitatásával. Volt olyan év, hogy Vágásban egy gyermek sem született, mos­tanában évente 3–4 kisded szü­letését jegyzik. Az elha­lá­lo­zás tekintetében tavaly többet temettek, mint amennyit kereszteltek (a három faluban tavaly 25-en hunytak el, és 16 gyermeket kereszteltek). Idén pedig mostanáig volt tíz keresztelő és kilenc temetés.

Nem szégyen a nagycsalád

A házasok programja ke­re­té­ben úgy látom – világított a je­lenlegi helyzetre Bartos Károly –, visszatért az emberekbe a re­mény, hogy a jó házasságban lelkileg egészségesebben fejlődnek a gyermekek. Most a harmadik, negyedik, sőt hatodik gyermeket is vállalják, nem vé­letlen jövevények, hanem tu­datos „tervezés” gyümölcsei. Nem szégyen már a nagycsalád. A házasok programja 2004-től lé­tezik, abban áll, hogy hét­vé­géken beszélgetéseken vesznek részt a házaspárok, akik az egy­más közti párbeszédet, a sze­relem esetleges újrakezdését, ön­maguk felvállalását, egymás meghallgatását, a szexualitás kérdését, a gyermek iránti felelősség témakörét járják körül, illetve tanulják. Nem kell kiteregetni mindenki elé problémáikat, mondja a katolikus pap, de megvitathatják azt, ami őket foglalkoztatja, meg­oszt­hatják másokkal gondjaikat. Amerikai mintára indult el, és egyféle probléma­meg­e­lő­zés­ként indítottuk útjára – magya­rázza. Az ötlet egyébként egy ze­telaki, Ince Béni nevezetű pap­tól származik, és úgy kerültem vele kapcsolatba, hogy szerettem volna tenni valamit a családokért. Ismert tény, hogy a férfiak nem szeretnek Bibliát olvasni, itt viszont nem is ezt várjuk tőlük, de mégis lelkiséggel töltjük meg az együttlétet.
I–VIII. osztály működik a faluban, óvodával is rendel­kez­nek. Kezdték újból értékelni a tanulást a helybéliek. 25 év a­latt egy értelmiségi került ki a fa­luból, akiből pap lett, hét éve vi­szont 8 egyetemistájuk, főis­ko­lá­suk van. Ausztráliából ösz­töndíjat szerzett a plébános, ahonnan egy jó magyar em­ber, ahogy ő fogalmazott, minden évben pénzt küld, ebből eddig 45 gyermek tanulhatott, sőt a városba buszozókat is se­gítették. Vannak Magyaror­szágon tanuló gyermekek, akik a jut­tatás segítségével tanulhatnak külföldön. Visszatérve a falu­ban való taníttatáshoz, korábban az a gúnynév volt is­me­retes, hogy Dobó sötét, csö­pü Vágás, selyem Béta – az em­berek képességeire vonatkozott, de cserélgették is a jel­ző­ket, pl. csemer vagy mazlag Vá­gás –, és valóban „büntetőhely­nek” számított az itt tanulás. Olyan is előfordult, még húsz évvel ezelőtt is, hogy a szülők nem járatták iskolába a gyermeket, hadd legyen belőle pásztor, pakulár. Mindhárom falu­ban van iskola, Vágásban saját tanítójuk van a falusiaknak, Sza­bó Emese személyében, de van­nak pedagógusok, akik kijár­nak tanítani, egy udvarhelyi tanár pedig, Szőcs Andor e­gyenest kiköltözött, sőt ő a meg­bízott igazgató is.

Költözik a plébános! 

Beszéljünk a költözésről te­hát! A háromszéki, 43 éves Bar­tos Károly tíz éve szolgál Vá­gás­ban, most viszont, jövő héten kedden Gyergyószentmiklósra, egy új plébániára, épülő kö­zös­séghez kerül. A dobozokban a plébános ingóságai vannak, er­re nem volt nehéz rájönnünk. Ve­gyes érzelmekkel távozik. Há­rom évvel ezelőtt elkívánkozott, mondja, mert vannak jó és vannak kellemetlen dolgok is itt, ami miatt így érzett. A közömbösség zavarja, azonban amikor felszentelték, fogadalmat tett, hogy ahova a püspök küldi, oda megy. Rá merem bízni magam a gondviselésre, fogalmaz. Nehéz a barátoktól megválni, sok ember ugyanis nem a papot, hanem az embert, a barátot látta bennem, mondta Bartos Károly. Az őszinte emberekkel bensőséges lett a kapcsolatom, most ettől el kell szakadnom, tette hozzá.

Több kilométernyi megron­gá­lódott utat aszfaltoztak le a Bögöz–Vágás szaka­szon, a munkálatokat hama­ro­san befejezik.
Tegnap Bétán az útpadkát készítették el a munkások, a faluba vadonatúj, aszfaltozott út vezet a Bögöz előtti eltérőtől. A munkálatokat a székelyudvarhelyi Via­duct Kft. végzi, az aszfaltozás költségeit Sapard-támogatásból fedezik.

Katona Zoltán, Udvarhelyi Híradó

     Elég rég készült bejegyzés Béta blogján. Nagyon elfoglalt voltam az utúbbi időben, ezért nem jutott idő erre. Most, hogy az év közepén járunk történik ezaz kicsi falunkban. Úgy néz ki, hogy járhatóbbak lesznek az utak. Meleg van erősen, gyötör a kánikula. A szénával van bőven mit tenni-venni. Röviden: minden a szokásos, szokásosan rendkívüli.:)

A felső utcában aszfaltoztak amikor hazajártam. Gyorsan kellett haladni, mert egy hét múlva érkezik az ellenőrzés Gyulafehérvárról. A forgalom néha megbénult, a busz sem mehetett fel Dobóba - jelenleg Bétába se. A kocsiknak a mezei utakon kellett kacskaringózni a cél felé. Küpük szakadtak be, autók akadtak fenn.

Olyan forró volt az aszfalt, hogy perzselt már. Elég meleg volt amúgy is. A munkások a templom után sziesztáztak a dúslombú fák alatt.

Na, így nézett ki az a táblatákolmány, amit a kocsisoknak félre kellett tenni ha esetleg akadályt jelentett. Egy laza húszassal lehetett továbbmenni a mezőn.

Normális, ha az ember az első aszfaltot becsüli. Pistuka Áron (a képen) azon morfondírozott, hogy a csordát 11-12 körül kellene hazaengedni, hogy nehogy tönkretegyék a munkát.

Nem merészkedett senki sem az útra. Olyan hírek is jártak, hogy nem szabad ezentúl patkóval rámenni a "nagy útra". Ez később vicces lehet, azért merészkedtem megosztani. 

Amúgy zajlik a nyár nagyüzemben. Az utca tele van gyermekekkel, mezőre igyekvő emberekkel. Mit néznek most a bétaiak a délutáni szieszta alatt? Réggebben a Pampák királya volt a menő. Most mi az?

Tatának kellett egy kis segítség befedni a kaszajt. Nem fér már a széna a csűrben!

A törökbúza már derékmagasságú.

 Elkaptam egy kicsi zuhét a hétvégén. Másnap reggel iszonyú sok csiga maszatolt ide-oda a virágok között. Ezek az állatok alkalmasak arra, hogy praktizáljon az ember a fényképezőgépével. Nem olyan gyorsak... Tudtam is volna szórakozni, ha nincs...

Mici. Féltékenységi rohama támadt s akarva-akaratlanul rálépett a csigámra. Miután nem érezte ezt elég hatásosnak, fogta magát s ráüllt. Őt mindenképpen bele kellett tennem, mert kikérte magának.

Van a kertünkben egy olyan kaktusz, ami évente egy napra nyílik ki. Hihetetlenül izgalmas virág ez. De ha az ember nem tudja a történetét, akkor egy sima fehér valami.

Nem olyan mint ez a fehérség. Ránézésre gyönyörű. Nem kell hozzá előtörténet.

Mindenkinek kell lennie egy fának az életében. Nekem is volt diófa. Csak azóta sok lett belőle s nem tudtam eldönteni, hogy melyik is az igazából. Nem csak én szeretem ezeket a fákat, összefutottam róka komával is. Gyorsabb volt mint a kezem...